Irodalmi Magazin: Illyés, Márai és Gárdonyi soha nem látott arcai

A Magyar Napló gazdagon illusztrált, a szakmai és a „laikus” közönséget egyaránt megcélzó időszaki kiadványa mind a köz-, mind a felsőoktatásban hasznos lehet, mert minden lapszámba felhasználható oktatási segédanyag is kerül.

Az Irodalmi Magazin első számát a magazin szerkesztői Illyés Gyulának szentelték, egyrészt az író tavalyi 110. születési évfordulója apropóján, másrészt, mert a mai napig rengeteg nyitott kérdés, felmerülő új értelmezési és elemzési lehetőség adódik Illyés életműve körül. Tőzsér Árpád író, irodalomtörténész lapbéli tanulmányában rávilágít arra, hogy Illyés halála után harminc évvel sem tudta méltó helyét elfoglalni a magyar irodalomtörténeti kánonban. Az Irodalmi Magazin éppen ezért a lehető legtöbb szempontból közelítve igyekszik a lapban árnyalt és korszerű Illyés-képet rajzolni. Ennek egyik eszközeként a szerkesztők tizenöt kortárs szerzőt, köztük Ágh Istvánt, Csoóri Sándort, Lackfi Jánost, Juhász Ferencet, Szentmártoni Jánost és Kányádi Sándort kérték föl, hogy írjanak személyes vallomást Illyésről.

Ezen túl a lapban olvashatunk cikkeket az író Babits Mihállyal, József Attilával és Szabó Lőrinccel való kapcsolatáról. A kiadvány Novum rovatában pedig kiadatlan Illyés-szövegeket találhatunk, például eddig két ismeretlen prózaverset és egy „Idő” című esszét. Ugyanakkor a lapszámban helyet kapott néhány részlet Illyés fiatalkori Bibliájából a szerző lapszélre írt jegyzeteivel, amit a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviái közt őriz. A Dosszié rovatban Illyés-szakértők olvasmányos stílusban írt esszéi kaptak helyet: ezen belül Szakolczay Lajos irodalomtörténész Illyés szerelmi költészetéből szerkesztett egy különleges összeállítást és írt hozzá elemzést.

A lapban egy különleges helytörténeti rovat, a Genius loci is helyet kapott, amelyben többek között Tihanyról, az ottani Illyéshez kötődő baráti társaságról, és alkotói műhelyről esik szó. Mindezeken túl az Illyés Gyula Archívumnak és Illyés Máriának, a költő lányának köszönhetően a lapban számos, eddig soha nem látott portré és archív felvétel is helyet kapott. Ezek mellett több kortárs képzőművész alkotásának reprodukciója, és néhány Illyés-karikatúra is a lap szerves részét képezi: a vajas kenyeret majszoló Illyés-kép például a szerző avantgárd korszakáról tanúskodik. A számos feladatötletet tartalmazó oktatási segédanyag ebben a számban Illyés „Kháron ladikja” című esszéregényhez készült.

A szerkesztők nem ragaszkodnak a népi írókhoz és az évfordulókhoz sem, így a második tematikus szám Márai Sándor alakját járja körül. Már a tornacipőt, fehér rövid ujjú pólót viselő, kempingszékben pózoló Márait ábrázoló címlapfotó sejteti, hogy a magazinból egy különleges, kevésbé ismert Márai Sándort fogunk megismerni. A vártnál azonban kisebb szenzációval találkozunk a lapban, mert a Helikon Kiadó Márai-életműkiadása nem sokkal az újság megjelenése előtt közreadta az eddig még publikálatlan „Hallgatni akartam” című Márai-művet. Ám a magazinban így is két kiadatlan Márai-szöveg található: az 1964-es napló egyes részletei mellett olvashatunk egy Szabad Európa Rádióban elhangzott előadást is. Emellett a magazin igyekszik a ritkán említett Márai szövegekből is idézni; például szemelvényeket közöl az 1926-os úti élményeinek gyűjteményéből, az „Istenek nyomában” című művéből.

Az Irodalmi Magazin második számában sem marad el a rendhagyó, bőséges képanyag, és az izgalmas irodalomtörténeti esszék, tanulmányok sora: rendkívül izgalmasak azok az elemzések, amelyek Márai egy-egy helyszínhez fűződő viszonyát mutatják be. A Genius loci rovatban Fried István Márai Sándor Kassájáról, Sárközy Péter az író olaszországi magányáról ír, míg Mészáros Tibor tanulmányában azt fejti ki, hogy Budán lakni miért világnézet Márai számára. Ezen túlmenően a társművészetek is helyet kaptak a Márai-számban: Libor Anita filmes újságíró tanulmányában a Márai regényekből készült filmeket elemzi, a Katedra rovat pedig Márai egyik legjelentősebb művéhez, az „Egy polgár vallomásaihoz” nyújt oktatási segédanyagot. A számos rendhagyó cikk közül egyedül Márai és a népi írók ellentmondásos viszonyára nem derül fény, az író naplójában kétségbe vonta a népiséget, a népi írókról azt írta, hogy hirdetik az igét, de nem tudják ragozni.

Az új magazin eddig időtálló terméknek bizonyult: szavatossága mindenképp hosszabb a megjelenés periódusainál. Eddig a lapra való igény jelentősnek látszik: az első lapszám ezer, a másodiknak majdnem mind a kétezer példánya elfogyott. A magazin munkatársai elmondták: jelenleg az 150 éve született Gárdonyi Géza szám előkészületeivel foglalkoznak, amit még az év végén szeretnének publikálni. Ha minden jól alakul, a jövőben egy-egy külföldi írónak is szeretnének tematikus számot szentelni, de a lap szerkesztői szívesen nyúlnának később átfogó témákhoz, akár egy-egy nagyobb irodalomtörténeti korszakhoz is.