A Forbes szerint a világon a hetedik legismertebb magyar márka, amely nem csupán egy kívül-belül 21. századi előadó-művészeti központ, hanem valódi kulturális agora. A nagykorúságát idén márciusban ünneplő Müpa vezérigazgatójával, Káel Csabával a saját értékeink újrafelfedezéséről, múlt, jelen, jövő egymásra építkező hármasáról és a mindannyiunkban meglévő kulturális dns-ről beszélgettünk.
Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban
Hogyan vonná meg a tizennyolc év mérlegét?
Az elmúlt közel két évtizedben fekete-fehéren bebizonyosodott, hogy ez a nagyszabású kulturális beruházás milyen fontos volt, és milyen hiányokat tudott pótolni a magyar kultúrában. És ami még ennél is lényegesebb: a Müpa léte mennyire helyzetbe tudta hozni az előadó-művészetet Magyarországon. Gondolok itt elsősorban a zenei területekre, de az idők során fokozatosan beléptek a társművészetek is: 2005-ban hat műfajjal kezdte a ház az üzemelést, ez mára tizenkettőre bővült, köztük olyan kuriózumokkal, mint az újcirkusz. Ezen műfajok és az egyes művészek ráadásul nemcsak itthon kaptak ezáltal nagyobb figyelmet, hanem nemzetközi kontextusba is kerültek. A kezdetektől kapcsolatban vagyunk a világ hasonló intézményeivel, sokszor közösen hozunk létre produkciókat, a menedzserek, impresszáriók pedig egyre sűrűbben maguk keresnek fel minket; fontos lett fellépni a Müpában. Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, és lépésről lépésre kiteljesedjen, elengedhetetlen volt egy kívül-belül 21. századi előadó-művészeti központ létrejötte. Ilyen régebben azért nem volt Magyarországon – és Európában is csak kevés akad a mai napig –, mert a korabeli polgárság igényeit szem előtt tartó, 19. századi várostervezéseknél inkább a művészeti ágak helyileg is koncentrált szétválasztása volt a jellemző. Azaz az egyik utcában mondjuk a múzeumok, galériák kaptak helyet, a másikban színházak, a harmadikban koncerttermek és így tovább.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
És ehhez elég a kormánynak megállapodnia néhány kínai vállalattal.
Ursula von der Leyen jövője a tét.
