Vízkereszt, Jézus krisztus megjelenésének ünnepe

https://www.youtube.com/watch?v=k8mjRxkMBkE

A másik szülőnek, nagyszülőnek, testvérének, a gyóntatónak, Istennek, tanárának, rokonoknak ... Azért itt legyél konkrétabb. Jézus megváltott bennünket. Az ember olyan szinten bántotta meg Istent, hogy az engesztelő áldozat csakis Jézus lehetett. Nem is értem, hogy hogyan gondolod? Végzett volna közvélemény kutatást? Népszavazást? Jézus Isten és nem politikus. Nem velünk kell megbeszélnie. Tévedsz nem arról van szó, hogy a bűnnek megfelelő mennyiségű Miatyánkot mondjunk el, hanem, hogy Isten megbocsátott és a pap feloldozott. Ez a lényeg. Azt, hogy engesztelésül el kell mondanod a rózsafüzért, vagy egy litániát, ezzel te mélyülsz el Isten titkaiba. Az, hogy bocsánatot kérsz az élő Istentől, mert megbántottad a bűneiddel, ez a lényeg. Ha nem őszinte a bűnbánatod, abban az esetben nincs megbocsátás, nincs feloldozás! Visszamész majd, ha komolyan is veszed magadat az Istent, a szentségeket! Ez nem játszótér!!! "Jézust olyan képességgel is rendelkezett, amivel az Ember nem?" Ezt a kérdést nem értem, mert az ember szót nagybetűvel írtad. Addig nem mennék bele a magyarázatba. De jó példa volt, mert csodát művelt a lelkemben, amire nem is számítottam. Megtettem, azt amit Jézus kért tőlem, ez már jó volt! A velem szembeni elvárásának megfeleltem és ez szintén nekem volt jó! Cserében megszabadultam, a haragtól, jó kedvem lett, főleg attól, hogy megtettem! Képes voltam rá! Megtettem azt amit kért tőlem az én jóságos szerető Istenem! :) Amikor bajban vagyok tudom, hogy kihez kell fordulnom. Hát nem a barátokhoz, szomszédhoz, hanem az Atyához. Én hozzá! És mindig megvigasztalt, mindig erőt kaptam tőle. Nem sajnált, hanem elmondta, hogy ez miért van, hol követtem ÉN el a hibát. Felállított, felsegített és továbbküldött. Letöröltem az arcomat és mentem tovább. Még SOHA! nem hagyott összeomolva a földön. Megtanított küzdeni, erősnek lenni, nem nyavalyogni. Az Isten arcot megtalálni, mondjuk egy részeg, agresszív emberben nem kis dolog, pláne akinek naponta kell. A kisgyerekarcot szintén. Egyik az Isten képmását keresi, a másik a nagybetűs embert. Olvastam egy apácáról, akitől bocsánatot kért a fegyőre, egy haláltábori. Viaskodott benne minden, mert az őr megtért és hívő ember lett, az apáca pedig egy előadást tartott előtte a szeretetről, megbocsátásról. És akkor odaállt az előadás után az őr és elmondta neki, hogy ki is ő. Borzalmas dolgok fűződtek a tevékenységéhez. Végig játszódott benne minden. Az előadása is. És megbocsátott. Kezet kellett nyújtania. Az őr sírt, "meg tud nekem bocsátani." A szeretetről az embereknek sokszor téves fogalmai vannak. Jézus nem azt a szeretetet kéri egy gyermeked gyilkosa felé, mint a szerelmed felé. Itt az Irgalmas szamaritánus példabeszéddel világít rá, hogy mi az az ellenség szeretet. Olvasd el, elmélkedd végig. Azt mondta egy atya: aki úgy tudja magáról, hogy ő nagyon sok jót cselekszik, megvan elégedve önmagával, annak tiszta szívből azt kívánja, hogy törjön össze az én képe. Akinek össze van törve, annak azt kívánja tiszta szívből, hogy épüljön föl, az én képe.

Jézusnak talán nem volt gyötrelmes, fájdalmas meghozni ezt az életáldozatot? Dehogynem! Tudjuk, olvassuk. És az Atyának? Egyszer mondta egy híres dogmatikus, hogy milyen öröm, boldogság lehetett a mennyben, amikor a Fiú végre hazaért. Hogy ölelhette magához az Atya és a Szentlélekisten. Milyen hosszú várakozás volt az a 33 év. És a Fiú? Végre az Atyánál, végre megint egyek lehettek. Nem könnyű az életáldozat, mert ott van az életösztön. És az a legerősebb az ösztönök között. Nem tudom, hogy elfogadnám-e, ha választhatnék. Vannak emberek, akik képtelenek bármit is elfogadni. A legkisebb segítséget is. "Jézusék" megbeszélték. Minden szülő azt mondja, hogy inkább ő halt volna meg, mint a gyermeke. Ha választhatnék nem kérném, és most úgy érzem, hogy nem is fogadnám el. Jézus nem egy emberért hozta ezt az áldozatot. És Jézusért sem egy ember hozott életáldozatot. Kifejezetten keresték az alkalmat a korai keresztények, hogy mártírok lehessenek. Hogy a mennybe kerülhessenek.

Elütöm a gépen a betűt, vagyis hibázok. Kijavítom. Ennyi. Ezért valami fejbecsapás jár, vagy, mi? Anyámnál igen, (füzetben) Istennél nem! Az ember folyamatosan hibázik. Nincsen ember hiba nélkül. A bűn az más műfaj. Ott van szándékos és nem szándékos, de, mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hát még a bűné. Az ember nem mindig tudja, hogy bűnt követ el. Ha pedig tudva és akarattal követi el, ott van segítségül, a gyónás, lelki beszélgetés, vagyis Jézus. Ha pl. nem hagyod élni a másikat, megfojtod a szereteteddel, nem hagyod szabadon, akkor nem hivatkozhatsz arra, hogy csak jót akartam, csak gondoskodtam, aggódtam érte. Ibsen Babaház erre egy jó példa (Nóra). Ha viszont súlyos bűnt követek el, nem mondhatom, hogy bocsika. Jézusra visszatérve. Magára vette az ember mivoltot, a bűnt kivéve. Jézusnak nem kell a bűnt elkövetnie, hogy tudja, hogy mi a bűn. Ettől akar megváltani, nem lubickolni benne.