„Remélem, hogy a magyarok véleménye hamarosan jobb lesz rólunk” – Eva Vlaardingerbroek a Mandinernek

Nyitókép: Ficsor Márton / Mandiner

***

Hogy érzi most magát Magyarországon?

Csodálatosan, mindig nagyszerű, amikor itt vagyok. Úgy érzem, végre friss levegőhöz jutok egy józan országban.

Hogyan látnak most a hollandok minket, magyarokat?

Ott van a mi csodás miniszterelnökünk, Mark Rutte, aki folyamatosan igyekszik becsmérelni Magyarországot, aki azt hajtogatja, hogy Magyarországon a demokrácia nem működik, a jogállamiság védtelen, miközben éppen ő az, aki tényszerűen nem tartja tiszteletben a joguralmat, és szerintem ő az, aki mindig szembemegy a demokratikus választások eredményeivel. De úgy vélem, az emberek elkezdtek átlátni ezen, nemrég a Holland Szabadságpártnak Geert Wildersszel az élen sikerült is megnyernie a választásokat...

Nincs könnyű dolga Wildersnek, azóta sem sikerült kormányt alakítania.

Igen, normális esetben már ő lenne a miniszterelnök, de valóban nincsen könnyű dolga, mert a kormányalakítását folyamatosan akadályozza a többi párt.

Mondjuk az ő Magyarországról alkotott képe elég világos.

Igen, a felesége is magyar, szimpatikus számára a magyar kormány politikája, ahogy a magyar szavazók gondolkodása is, s a hollandok harmada, ha indirekt módon is, támogatja Orbán Viktor politikáját. Szóval inkább az a kérdés – és azt is remélem –, hogy talán a magyarok véleménye jobb lesz rólunk.

Mit vár a közelgő EP-választásokon?

A kimenetelét jelenleg nagyon nehéz lenne megjósolni. Európa-szerte egyértelmű, hogy a jobboldali politika felemelkedőben van, egy konzervatív hullámot látunk, ami nagyszerű, de látnunk kell még, hogyan lehet ezt lefordítani az európai parlamenti választásokon voksokra. Ugyanis azok, akik a jobboldalra szavaznak, gyakran nem támogatják olyan lelkesen magát az Európai Uniót, szóval elvárni tőlük, hogy szavazzanak, hogy részei legyenek egy rendszernek, amivel egyáltalán nem értenek egyet, elég nehéz. Még én is küzdök egy kicsit ezzel, inkább csak remélem, hogy a kevésbé motivált jobboldaliakat is meg lehet győzni a voksolás fontosságáról, hiszen

Remélem, hogy így történik, és úgy gondolom, hogy a farmerek megint nekiindulnak tüntetni, ahogyan előre be is jelentették június 4-ére, és újra felpezsdítik a dolgokat, és az emberek megértik, hogy el kell menniük szavazni.

Nemrég, még 2022-ben a magyarországi választások után Tucker Carlson műsorában Ön úgy fogalmazott, hogy „az emberek arra szavaznak, aki bátorítja és képviseli a nemzeti érdekeiket és identitásukat”. Mi lehetett az oka annak, hogy sokak szerint a nyugati szavazók az utóbbi évekig nem feltétlenül ezt az utat járták be?

Az, hogy folyamatosan azt mondták nekünk, hogy nem szabad megőriznünk a saját identitásunkat, nem cselekedhetünk a saját érdekeinknek megfelelően. Ahogy a beszédemben is említettem,

Szóval ha a fő narratíva a médiában és a politikai rendszerben és az egyetemeken is ez, akkor nem meglepő, hogy ez komoly befolyással van az emberekre, mint mind tapasztalhattuk.

Az egyetemek hagyományosan a viták terei – mit szólnak ehhez a fajta indoktrinációhoz a hallgatók?

Mostanában kezdenek ellenállni ennek. Így még Hollandiában is volt egy csoport fiatal diákunk, akik összefogtak, és azt mondták, hogy nem akarunk woke egyetemet. Tehát biztosan történik ott valami. Csakúgy, mint a társadalom minden szintjén, csak néhány remek emberre van szükségünk, hogy utat mutassanak, és kitehessük a most uralkodó woke politikai aktivizmus szűrét. És ehhez bátorság kell, szerencsére én nem váltam áldozatává ennek semmilyen formában, de

– és ez nem egy olyan dolog, ami mindenkinek belefér. De szerintem mostanra ezt a megbélyegzést, a rágalmazást és megfélemlítést, mindazt, ami a taktikájuk volt, túl régóta használják ellenünk, így ezek elkezdték elveszteni az erejüket. Mert

hogy szerintem most már azt gondolják, oké, választhatok aközött, hogy végignézem a hazám elpusztítását, vagy felveszem a harcot, és a jobboldalhoz csatlakozom.

Gyakran olvashatunk a hollandok – és persze tágabb értelemben véve az északnyugatiak – toleranciájáról, úgy tűnik, ez csak az iszlámra és a külföldiekre vonatkozik, a keresztény vallásra vagy a holland nemzeti értékekre nem. Hogyan élik meg ezt a holland emberek?

Szomorúan mondom, hogy a kereszténység már igen sikeresen ki lett irtva a holland civilizációból, a kultúránkból. Szóval nagyon-nagyon reménykedek egy keresztény újjászületésben a hazámban, de

Mi a magyarázat arra, hogy Nyugat-Európában maguk az őslakosok is elkezdtek időnként áttérni az iszlámra? Állítólag hagyományos értékrendet és a morális támaszt keresik, de mégsem a kereszténységet választják.

Igen, mert a muszlimok büszkék a saját identitásukra és kiállnak érte. És nem csak a tömegek, akik szintén jóval kevésbé toleránsak a keresztényekkel szemben és behódolásra kényszerítik őket. A beszédemben én is említettem példaként német gyerekeket, akik éppen áttérnek az iszlámra., vagy arra kérik a szüleiket, hogy áttérhessenek, mert annyira szeretnének beilleszkedni. Természetesen ezt nem a beilleszkedés vágya diktálja nekik, hanem a félelem.

Nyilvánvaló a helyzet, és úgy gondolom, hogy bár nekünk, keresztényeknek nem szabad elfelejtenünk az olyan értékeinket, mint a nagyvonalúság vagy az elesettek megsegítése, de nem tehetjük meg azt sem, hogy csak állunk, és tétlenül nézzük, ahogy lemészárolnak. Ideje visszavágnunk!

Mit gondol mindezek után az átlag holland a bevándorlásról?

Már réges-régen úgy van vele, hogy nem akarja ezt. Már a ’80-as, ’90-es években készültek tanulmányok és közvélemény-kutatások arról, hogy

Valamiért mégis leszavaznak azokra a pártokra, amelyek magukat jobboldalinak tüntetik fel, mint például Mark Rutte Szabad Demokrata Néppártja, amely jobbközép konzervatív pártnak hívatja magát. Sok idő, túl sok idő volt, amíg az emberek ráébredtek, hogy Ruttéék egyáltalán nem azok, és bármit mondtak is a bevándorlás megregulázásáról, azt legfeljebb két héttel a választások előtt tették, majd gyorsan el is felejtették az egészet, amint győztek.

Még mindig elég sok bevándorláspárti akad azért, nem csak pártból, szavazóból is: mik az ő érveik, mi az ő álláspontjuk?

Természetesen van rengeteg baloldali, bolond módon idealista, aki azt gondolja, nagyszerű, ha mindannyian egy olvasztótégelybe kerülünk, ahol egy világrend, egy kormány lesz, mi meg mind fogjuk egymás kezét, és szivárvány virít mindenhol. Ez az egyik, de talán kevésbé kitartó vagy konzekvens csoport. És van egy, a holland emberek fejében makacsabbul rögzült gondolat, ami sokaknál ott van: ők azt mondják, csökken a népességünk, fogyunk, öregszik a társadalmunk, több emberre van szükségünk, akik gondoskodnak az idősekről, mert különben a jóléti államunk összeomlik. És ez bizonyos értelemben a legsátánibb hazugság: hiszen ezen a problémán nyilván nem segít, hogy migránstömegeket hoznak az országba, akik ugyanezt a jóléti rendszert terhelik. Éppen ellenkezőleg: az új tömegek érkezése teszi tönkre a rendszert.

Biztos vannak defetisták is: akik azt mondják, késő már fordítani a demográfiai trendeken.

Nincs igazuk. Nem hiszem, hogy bármikor késő lenne, még úgy sem, hogy a nagyvárosainkban már nem mi vagyunk a többség. Ha erős vagy és meggyőző az érvekben és van egy szilárd rendszer, szilárd törvényekkel – ahol azt mondod: ezek vagyunk mi, ez az amiért kiállunk, és aki idejön, és nem tetszik neki, vagy megsérti a törvényeinket, annak fel is út le is út –, akkor még van remény. De egyelőre nem úgy fest, hogy ezt meg akarná csinálni valaki. Nem mintha lehetetlen lenne: csak nem akarják.

S végezetül: mit gondol az orosz-ukrán háborúról? Mi lesz a kifutása, és mit kellene tennie Európának?

Szerintem egy ideig még folytatódni fog. És igen, azt gondolom, hogy

Beszédes, hogy manapság, ha az ember felveti a deeszkalációt, Európában azonnal Putyin táborába sorolják. A minap vitáztam erről valakivel, és én is ugyancsak a deeszkaláció mellett érveltem, mire ő azt mondta: „amit mondasz, az undorítóan Putyin-pártinak hangzik”. Én meg erre: „nézd, te vagy az aki eurómilliárdokat akar segélyben és fegyverben küldeni az egyik oldalnak, tehát te vagy az, aki az oldalára áll. Én a definíció szerint is semleges vagyok azzal az álláspontommal, hogy nem szabad belekeverednünk. Ez nem a mi háborúnk. Úgy gondolom, hogy a brüsszeli bürokraták éppúgy, ahogy egyes amerikai iparágak képviselői is, saját hatalmukra és hasznukra használják fel a konfliktust. Nekik a folytatás az érdekük, mert pénzügyi vagy politikai érdekeltségük van benne, és nem viselik szívükön sem az ukránok, sem az oroszok, sem az európai emberek érdekeit. Csak a sajátjukat.