„Verséneklő előadók esetében érdekesek a versek kiválasztásának szempontjai. Ti mi szerint döntitek el: egy értékrend, vagy szellemiség, a tartalom, esetleg a vers ritmusa, dinamikája miatt esik a választás egy-egy műre?
Verse válogatja. Szoktam idézni Weöres Sándor A vers születése című munkáját, amelyben ő nagyon hasonlókat mond, mint amiket én is mondhatnék a dal születéséről; van, amikor egy ritmusképlet indítja el, van, hogy egy hangulat, de az is előfordult, hogy a régóta kerülgetett verset egy újságban másfajta tipográfiában láttam meg, és attól indult el az inspiráció. Volt, hogy egy verset évtizedekig hurcoltam magamban, mire dal született belőle, de olyan is, ami egy pillanat műve volt. A vers tematikája persze mindig meg kell, hogy fogjon.
Hogyan lehet egy zenekart több, mint négy évtizeden át ilyen egyenletesen-sikeresen működtetni?
Azt hiszem, valami szerencsés ügybe nyúltunk bele, amikor elkezdtük. Nyilván van némi összhang a neveltetésünk, a kultúránk, az életfelfogásunk, a moralitásunk között, és az, hogy mindig vannak olyanok, akik erre fogékonyak. Elég széles közönséghez tudunk eljutni; van egy szervezett gyermek-réteg, akik teljesen homogén módon képesek befogadni a számukra készült előadásokat, van egy intellektuális réteg, akik például a Kosztolányi-dalainkat hallgatják szívesen, a klub-koncertjeinken négy évestől kilencven évesig mindenféle korosztályt látunk, és vannak templomi koncertjeink is, ahol megint egy másik réteget érünk el. Említhetném még a Pál apostol-dalok, vagy a zsoltárok közönségét is, a Betlehemes koncertekről nem is beszélve, ahol szintén teljesen más a közönség összetétele.”