Megtalált ünnep

„Március 15. felszabadultságában pontosan tudható, ki hol állt volna, s mit cselekedett volna 164 évvel ezelőtt.

Miképpen az is tudható, hogy a halála előtt az őelőtte kiszenvedett Damjanichnak kezet csókoló és szalutáló Vécseyből mit faragnának ugyanezek – ha tehetnék. De nem tehetik.

Igazából semmit sem tehetnek.

Változóban a világ ugyanis. És sokkal gyorsabban, sokkal látványosabban fog eljönni a változás, mint ahogy a jelen akarnokai és Pangloss mesterei gondolják. S ebben a változásban van ismét jelentősége az ünnepnek. A lengyelekkel közös ünneplésnek is. Ebben a változásban kell azzá lennünk ismét, amik voltunk valaha: a leendő fejlődés társalkotóivá. S jó, ha tudjuk, hogy a leendő fejlődés egyik kulcsa a nemzeti reneszánsz lesz éppen. Azt kell kilopjuk a globalizáció vesztőhelyéről és az újnyilasok fertelmes dögkútjából.

»Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,/ A szabadság régi bajnoka!/ Bosszuálló fénnyel jár előttünk/Osztrolenka véres csillaga. (…) Két nemzet van egyesűlve bennünk,/ S mily két nemzet! a lengyel s magyar!/ Van-e sors, amely hatalmasabb, mint/ E két nemzet, ha egy célt akar?«”