Szlovák–magyar (v)iszony

2012. június 05. 19:09

A szlovák–magyar kapcsolatok igazán sohasem voltak jók, a két nemzet politikusai, diplomatái sohasem akarták, vagy nem is tudták megérteni és elfogadni a másik oldal érvelését.

2012. június 05. 19:09
Nagy András
Új Szó

„A választások után többen előre jelezték, hogy érdekes konstelláció állhat elő, hiszen két olyan politikus (Orbán és Fico) találkozik, akik közül egyiktől sem áll távol a keménykedés. Orbán mögött a kétharmados, Fico mögött a több mint 50 százalékos, egyszínű parlamenti többség. A múlt heti Martonyi–Lajčák találkozó, és a korábbi Orbán–Fico megbeszélés alapján furcsa következtetéseket vonhatunk le.


A szlovák–magyar kapcsolatok igazán sohasem voltak jók, a két nemzet politikusai, diplomatái sohasem akarták, vagy nem is tudták megérteni és elfogadni a másik oldal érvelését nagyon sok témában. Valahogy már a premisszáknál gond van. Az aktuálpolitikai, kisebbségi témáktól elvonatkoztatva talán két ügy képezi hosszú ideje folyamatosan vita tárgyát, s bár ezek megbeszélésekor komolyan félre lehetne tenni a nemzeti kérdést, s nyugodtan meg lehetne bennük egyezni, nem képesek rá. Sem Bős–Nagymaros kérdésében, melyről már közel húsz éve vitatkozik a két ország, sem a tokaji borvidék kérdésében nem képesek olyan egyezségre jutni, mely mindkét félnek hosszú távon, vagy legalább az aktuális kormányon túlmenő időszakra elfogadható volna. Ha ilyen, szinte pusztán technikai jellegű kérdésekben sem tudnak dűlőre jutni, nehéz elképzelni, hogyan lehet megegyezni mondjuk egy kettős állampolgárság szintű kérdésben.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
futura
2012. június 05. 22:47
Erdély több mint 7 millió lakosából ma már csak másfél millió a magyar, a valaha félmilliós németség pedig szinte teljesen eltűnt. De az, hogy bizonyos régiók autonóm jogokat kapjanak, továbbra is legitim célkitűzés. Kérdés az, hogy hogyan érhető ez el. Az anyaország hozzájárulása nélkül lényegében sehogy. Románia pedig többször nyilvánvalóvá tette, hogy elfogadhatatlannak tartja a nemzetiségi alapon szerveződő területi-politikai autonómiát. Éppen ezért, az Európai Unió további fejlődése e téren is javulást hozhat. Ha Románia is a schengeni határon belülre kerül, és ha egyszer tényleg megvalósul a közös pénz, közös költségvetés, és mindannyian uniós polgárok leszünk, akkor a szétszakított magyarság összetartozásának megélése elől is elhárul minden akadály. Ennek alternatívája az Európai Unió felbomlása és a nemzetállami acsarkodás újrakezdése. Megjósolható, hogy ebből senki sem fog jól kijönni, legkevésbé a szlávok által körbevett magyarság. Vegyünk példát finn rokonainktól. Szovjetunió területéből nagy részt hasított ki(Karélia), de ez számukra már történelem. Kisebb nemzet, mint mi, mélyebbről indultak, mint mi, s mára nagyságrendekkel állnak jobban, mint mi. Soha nem akartak nagyobbnak látszani annál, mint amekkorák, s mindent, amit elértek, kompromisszumokkal, alkalmazkodással és persze kitartó munkával érték el.
Nemhivo
2012. június 05. 22:13
...a zorbánékat kizárólag az a kb 150 ezer magyar érdekli, akiből választópolgár lehet... Mivel ebben a tekintetben a tótoktól sokra nem számíthat, ..hát le is szarja őket... Mondjuk, az ottaniak is leszarják az "anyaországot"...maximum kompenzálni jönnek át, amikor az agyondrágított eurójukkal szétvásárolják magukat a határ menti boltokban...és belevigyorognak azok pofájába, akiknél a szar munkát elvégezték a szar koronájuk idejében...
Királyvizet Károlyira
2012. június 05. 19:52
VISSZA KELL VENNI a tömbmagyarság lakta határmenti területeket
facit
2012. június 05. 19:51
Két napja Lengyelországból hazafelé (a lengyelek közmondásos barátságától elkényeztetve) Árva gyönyörű várát (Oravski Hrad) néztük meg. Ha érteni akarjuk a szlovák (v)iszonyt a magyarokhoz , akkor ez is nagyon jól szemlélteti. Telis teli van az ország az egykori magyar történelem szebbnél szebb emlékeivel. Ezt a kultúrkincset úgy előadni, hogy sok helyen még magyar felirat, idegenvezetés sincs (német, angol etc. igen), igazi zsonglőrködés. Sok helyütt torz, vagy elferdített a történet, amit elmesélnek, vagy éppen elhallgatnak. A tények pedig , mint tudjuk kínos dolgok! Amíg a tót atyafiak ezekkel nem mernek tisztán szembenézni, a szeretet helyett a gyűlölet lesz az úr. Végtelenül szomorú és lehangoló. El ne felejtsem: Lengyelországot bátra ajánlom mindenkinek, aki élményekben és lélekben is feltöltődni kíván!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!