Reklámszemle: Zoknibábra cserélték Szulákot

„Az abszurd motívumok alkalmazása egy reklámban nekem mindig a gyengém volt, nem véletlen, hogy a Skittles filmjeit sokszor talán a kelleténél is jobban szeretem. Ez alapján akár szeretheném is az új Activia filmet, hiszen annál, hogy egy felnőtt nő az irodában beszélgetni kezd egy a kezére húzott, kifordított zoknival, kevés abszurdabb dolgot tudok elképzelni (oké, azt leszámítva, hogy valaki jóindulatot feltételez az azeri elnökről).  Csakhogy ha az abszurditás ösvényére lépünk, nem állhatunk meg félúton. Akkor az egyetlen esélyünk, hogy kijátszuk a szituációban rejlő lehetőségeket, és végig megőrizzük a kellemes őrültséget. A készítők azonban sejthették, hogy a szulákandis célcsoport nem feltétlenül vevő az abszurd humorra, ezért az ígéretes alapötletet és a terhes kanáris kezdés után gyorsan igyekeztek cukormázzal bevonni az egészet.

Megpróbálták a lehetetlent, hogy egy szerethető, kedves figurát teremtsenek a Muppet Show sütiszörnyét (vagy inkább kukaszörnyét?) megidéző zokniszörnyből, ettől viszont épp az íze ment el az egésznek. Olyan érzésem van, mintha a Danonino célcsoportjának szánták volna a figurát, aki úgy gügyög, negédeskedik, mint egy Baba tévés mesekarakter, akinek a bölcsisek tapsolva örülnek, ha feltűnik a képernyőn. A szívecskés zoknibáb neve (kisbabákon és sörhasúat eresztett férfiakon kívül ki hívja pocaknak a hasát?), hangja, mozdulatai mind azért kiáltanak, hogy szeressük ezt a nyavalyás jószágot, nekem sajnos mégsem sikerül, sőt minden alkalommal apa összeugrott gyomra leszek, amikor meghallom vagy meglátom. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, vagy csak nem eszem elég Activiát, merthogy másoknak meg tetszik a kis muppet. Sőt, kifejezetten hálásak a váltásért, és bátor gesztusként értékelik a Danone húzását, hogy Szulák művésznő pocakja helyett egy bábfigurát állítottak a kommunikáció középpontjába. Ti hogy vagytok vele? Fogjátok Pocakot a nevetéstől, vagy épp ellenkezőleg, összeugrik szegény a hasatokban?”