Barroso esete a reakciós művészekkel

„Ez a Jose gyerek egyszerűen »reakciósnak« nevezte az európai és a nemzetközi művészvilág nagyjait, méghozzá az amerikai-európai szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban. Nagytudású Barrosónk szerint Franciaország és Olaszország kormánya mellett reakciós ötezer filmrendező is, köztük Roberto Benigni, Bernardo Bertolucci, Pedro Almodóvar, Ken Loach, Aki Kaurismäki és David Lynch is. Csak mert védenék az európai művészfilmeket az amerikai pite négytől, vagy a rambo hetvenháromtól.

Egyébként számomra John Lukáccsal együtt szimpatikus szó a reakciós, mert nincs jobb kifejezés arra, ha valaki a baloldalhoz képest ellentétes állásponton van, de utálja is egyben a szélsőjobbot. A tiltakozó értelmiségiek, művészek, filmesek úgy gondolják, hogy az európai és amerikai film- és médiapiac eltérő nagyságrendű, teljesen más üzleti szabályrendszer alapján működik. Véleményük szerint az audiovizuális szolgáltatások esetleges »amerikai módra történő« liberalizációja veszélyt jelenthet az európai kultúrára és véglegesen megsemmisítheti az európai filmszakma hagyományos értékeit.

Erre érkezik sebbel-lobbal az Európai Bizottság elnöke, tudjátok, aki annyi kedveset mondott már rólunk is. De most nem a távoli és gyanús magyaroknak szólt be. Nem bizony. Két nagy európai országnak és a kortárs művészet nagyjainak. Képzeljük már egy pillanatra a reakciós Benignit és a reakciós Bertoluccit, amint éppen egymás mellett reakcióskodnak. De tényleg. Azután leül melléjük Almodóvar, rendel egy bort, majd összehajolnak és a baloldalt, a melegeket, a kommunistákat és a szabadművészetet szidják.”