A feltámadás sosem marad el

2020. április 12. 09:00

A bezártság kényszerű élménye a szabadság, a mozgástér értékére tanít, az elszigeteltség az igazi, törődő emberi kapcsolatok fontosságára int.

2020. április 12. 09:00
Constantinovits Milán
Mandiner

Húsvétvasárnap a keresztény világ Jézus feltámadását ünnepli. A hagyományban rejlő szimbolika kétezer éve tükrözi a kereszténység egyik alapgondolatát, miszerint van feltámadás; a mélyre szállást, a pokoljárást mindig felemelkedés követ. 

E gondolatot számos ószövetségi példa is megelőlegezi, elég csupán Jónás történetére gondolnunk. Ahogy Babits festette meg: „És így jutott a szörny-lét belsejébe / vak ringások eleven bölcsejébe, / és lakozék három nap, három éjjel / a cet hasában, hol éjfél a déllel / egyforma volt, s csupán a gondolatnak / égre-kigyózó lángjai gyuladtak", majd a mitikus három, sötétségben töltött nap után Jónás is megkapja az esélyt az életre, küldetése beteljesítésére.

Vagy eszünkbe juthat a középkor kérlelhetetlen hittudósa és egyházszónoka, clairvaux-i Szent Bernát, aki úgy vélekedett, hogy

Különös jelentősége van eme igazságnak Jézus feltámadásakor: az ő erőt adó példáját nem kizárólag vallásos megközelítésben lehet értelmezni, könnyűszerrel vonatkoztatható a mindennapi életünkre is. Kézenfekvőnek tűnik a koronavírus-rákfene analógiájára gondolni; bár jelenleg nem vagyunk képesek megjósolni a világjárvány lecsengésének pontos idejét és módját, abban biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb véget fog érni. Az otthonaikba kényszerítő, szabadságigényünket erővel lefojtó krízist szükségszerűen a fellélegzés, a felszabadulás érzete követi majd világszerte.

Ha azonban ennyire nem is tekintünk előre, a jelen helyzet is számos érték felfedezésére és megélésére ösztönöz minket. A bezártság kényszerű élménye a szabadság, a mozgástér értékére tanít, az elszigeteltség az igazi, törődő emberi kapcsolatok fontosságára int, míg a tanulás, a munkavégzés és egyáltalán a hétköznapi rutinunk elvégzésének szűk lehetősége kreativitásra, találékonyságra sarkall. A válsághelyzetben felértékelődik minden, amit máskor oly természetesnek gondolunk.

Bár kifejezetten nehéz feladat megszelídíteni a jelenleg uralkodó kiszolgáltatott, nyomorúságos világállapotot, azért ennyi kapaszkodót lelhetünk benne. Ha racionalizálni akarjuk a járványt és hatásait, érdemes egyébként Bulgakovot is felidézni. A Mester és Margarita konok, ám gyakran értetlenkedő szereplője, a Jésua tanítását hűségesen lejegyző Lévi Máté keveredik vitába Wolanddal a gonosz létjogáról. E disputában a sátánról alkotott különféle kulturális hagyományokat magába sűrítő Woland úgy foglal állást, hogy

árnyék nélkül nem tudnánk értékelni a világosságot, sötétség nélkül csak vakító, kopár fényesség lenne.

Talán kissé keserű szájízzel fogalmazhatunk meg mi is hasonló igazságot a jelenlegi kataklizmában rejlő lehetőségekről, ám a tragikus hírek mellett ezekre is érdemes fókuszálni.

Fejünket pedig felszegve, majd tekintetünket messzebbre vetve azért azt se feledjük, hogy ennek is vége lesz egyszer, mert a feltámadás sosem marad el.

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
brabant89
2020. április 12. 13:38
Én is bízom benne, hogy az ellenzék 2022-re felrámad, és elzavar benneteket a hó édesanyátokba. :)
Ombudsmanyus
2020. április 12. 13:03
https://www.youtube.com/watch?v=0YTSQGxZW5s&fbclid=IwAR0UJHgjwe3qbYm3ZWHLOzdUxgfy-q6pJOCIKH0jNRk1e1c_ULDte-VYZHA
I_Isti
2020. április 12. 10:51
A feltámadás történelmi tény. Nem tud elmaradni, mert már megtörtént.
zsoltkom2
2020. április 12. 10:32
"A feltámadás sosem marad el" Most is elmaradt. Csak szét kell nézni Magyarországon.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!