Nagyon nagy válságban vagyunk

„– Nehéz most ilyen viszonyok között színésznek lenni?

– Sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, most úgy érzem, nagyon nagy válságban vagyunk.

– Elég erősen kirajzolódott, ki hol áll, melyik oldalon, és mit képvisel. Tart attól, hogy azért, amit mond, gondol, valaki nem akar majd Önnel együtt dolgozni?

– Ha a gondolkodásom miatt nem akar velem valaki együtt dolgozni, akkor isten őrizz, hogy velem dolgozzon, nem kell. Tartok tőle, hogy a mostani helyzet ide fog vezetni. Valójában arról kell beszélni, hogy azért nem tudunk egymással dolgozni, mert nem találjuk a közös hangnemet, nem tudjuk elfogadni egymást, és most a tehetséges emberekről beszélek, a középszerű nem érdekel. Tehetséges emberek képtelenek együtt dolgozni, és ez nem változik addig, amíg nem lehet nyíltan és őszintén beszélni egymással. Nem a saját színházamra értem, mert itt lehet, bárki bármit mondhat, soha semmilyen következménye nem volt.

– Talán a mostani konfliktus eljutott arra a színre, amikor a művészek egymás tehetségét is megkérdőjelezik.

– Ugyan! Eddig is megkérdőjelezték, ezért mondom, hogy itt hazudik mindenki mindenkinek. Egymás arcába mosolygó emberek mennyi rosszat mondtak egymásról eddig is! A nyilvánosság bevonásával, a nyilatkozatokkal viszont »titoktalanították« az egész szakmánkat! A közönségnek mi köze ahhoz, hogy én kiről mit gondolok vagy rólam mit gondolnak? Nézzük meg, milyen hangnemben írnak egymásnak emberek a Facebookon, nyilvánosan! Milyen dolog ez? Elvárják, hogy toleránsak legyünk, de valahogy mindig csak egy társaságnak kell toleránsnak lenni, miért nem lehet mindenki az?

– Bár a vita eléggé szerteágazik, az alapja mégis Vidnyánszky Attila kinevezése és az attól való szakmai félelem, hogy milyen irányba vinné el a színművészetit?

– Aki ettől tart, végignézte a Nemzeti Színház elmúlt hét esztendejét? Azt a nyitottságot és szakmaiságot, ami itt jelen van? Vidnyánszky Attila létrehozott egy nemzetközi színházi találkozót, nézzék meg, milyen rendezők, hány országból jöttek a Nemzetibe. Ennyit a nyitottságról. Fogalmuk sincs, milyen szakmai munka folyik itt.

– Aki eddig kiállt Vidnyánszky Attila mellett, és más véleményt képvisel, kap hideget-meleget. A legutóbbi példa a Szolnoki Szigligeti Színház, ahol a Kossuth-díjas Balázs Péter igazgató egyik nyilatkozata miatt a színház támogatását bocsánatkéréshez kötötték. Mi a véleménye erről?

– Ez normális? Ez egy demokratikus ország? Ez egy demokratikus városvezetés? Mindenki meg van félemlítve, csak éppen nem azon az oldalon, ahonnan ők mondják, hanem pont az ellenkezőről. Hogyan lehet egy színház támogatását bocsánatkéréshez kötni egy nyilatkozat miatt? Ez már olyan mélyen van, hogy az embernek véleményt sem érdemes formálnia. Abszolút kettős mérce van. És mindig csak »valakik« mérhetnek.

– Mit gondol, mennyire rántotta le magát a szakma a mélybe?  

– Rettenetes válságban vagyunk, de mi vittük idáig, közösen. Nem egy ember robbantotta fel, ne gondoljuk már ezt, hosszú-hosszú évtizedeken keresztül zajlott a folyamat. Azért, mert mindig valakik meg voltak félemlítve.”