Orbán nyelvátalakító tervei

„Most reggel a Klubrádióban Szénási Sándor műsorában Orbán nyelvátalakító terveiről beszélgettünk, részben röhögtünk, részben pedig komolyan elemeztük, mekkora hatása lehet a nyelvre ilyen felülről érkező parancsolatoknak. Poénkodás közben Szénási Sándor felvetette, hogy talán harci metaforákkal kísérli meg a vezér átitatni a nyelvet – hiszen a harc, a csatározás, fürkészés és kurkászás a mindene. Én pedig erre azt feleltem, hogy alighanem akkor az átalakítást a létigénél kellene kezdeni. Valami olyasmi kellene, amely egyszerre fejezi ki a küzdelmet, mint a magyar nép lételemét, melyet vérzivataros évszázadok izzó pörölye kalapált acélossá (képzavar); másrészt, a magyarságot, a hun birodalom örököseként a világ legkiválóbb nemzetét is beleveszi a nyelv legtöbbet használt, ezért legfontosabb szavába (a b...meg lecseréléséről a Kormány később intézkedik). Javaslatom is volt, amit most megosztok veletek itt is: a »van« létigét szerintem cserélje le a Vezér arra, hogy »küzdmagyar«.

Én küzdmagyarok, te küzdmagyarsz, ő küzdmagyar, és így tovább, paradigmatikusan. Nézzük meg néhány példamondaton:»A Duna Plázában ma nagy leárazás küzdmagyar.«Ez szerintem szép. Nézzük más mondatban is: »Magyarország nem küzdmagyart, hanem küzdmagyarni fog!« (Ez ugye a" Magyarország nem volt, hanem lesz" fordítása fideszmagyarra. Megfontolandó a jövő idő »küzdmagyarni fog« lecserélése az árcháikusabb és nemesebb veretű formára: »küzdmagyarand«.) Egészen hétköznapi mondatban gyémántként ragyog feltételes módban is: »Bárcsak fiatalabb küzdmagyarnék...!!!!«

Szólásokban pedig: »Ha a nagyanyámnak áramszedöje küzdmagyarna, és csengetne, ő küzdmagyarna a hatos villamos.« Belátom, hogy szerénységemtől nem telik több, én ennyivel tudtam hozzájárulni a nyelv hajlékonyabbá tételéhez. De egy biztos: boldog küzdmagyarok, hogy részt vehettem benne!”