Egyben látjuk a történelmünket, mégsem sejtjük a jövőt?

„Látszólag mindenki jót akar, de a vége rossz lesz. Vagy nem is akarnak jót? Akarnak-e bármit? Értik-e, érdekli-e őket, mi lesz a következmény?

A társadalmak egyelőre mintha még az 1914 nyári »Éljen a háború!« bűvöletében élnének, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy még sokszor hullanak le a levelek addig, amíg mindez véget ér. És hogy utána mi lesz, azt csak a Jóisten tudja…

Azt mondanánk, bizonyos dolgok nem történhetnek meg újra, de az elmúlt száz év folyamatosan azt igazolja, hogy mégis. A Szovjetunió élére magatehetetlen szenilis aggastyánokat állítottak az atomgomb mellé, most ugyanezt megtették az USÁ-ban elvileg szabad választásokon.

Nem értjük, hogyan történhetett meg a rabszolgaság, a kínzások, a népirtások – vagy a legabszurdabb: az emberfiának megfeszítése –, de a mi korunk is szürreális háborúkat generál, legyilkolja a magzatait és a magatehetetleneket; gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással gyilkolja az Istent. Ugye pontosan tudjuk, hogyan zajlana le újra Krisztus pere »Róma« aktuális helytartójának bíráskodása és a megfeszítést követelő nép jelenlétében.”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: MAXYM MARUSENKO / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP