VOLT'13: Sivatagi rock, ipari fesztivál

Eleve furcsa szituáció az, amikor egy fesztivál hét közepére eső kezdőnapján lövi el legfontosabb fellépőjét. Azt már előre is sejteni lehetett, hogy az idei VOLT esetében ez sokak számára abszolút így lesz - az viszont minimum meglepő, hogy a Queens of the Stona Age szofisztikált sivatagi keménykedése ennyire befogadható és élvezhető show lesz a szélesebb közönség számára is. Persze azért nem arról van szó, hogy Josh Homme csapata nézettségben verte volna meg például a 2001 óta alibiző, Magyarországon többedjére haknizó 30 Seconds to Mars alakulatát, de a hatalmas tömeg és az elképesztő hangulat garantált volt.

Ha a külsőségekben is keressük a siker kulcsát, akkor kirobbanó dinamikát és a vontatottságot nagyszerűen összeolvasztó stílusteremtők legnagyobb képességének talán az amerikai hard rock kötelező szimbólumrendszerének okos és újszerű, közhelyességet kizáró felhasználása jelenti. De a lényeg mégiscsak az elképesztően vad zene - ez rendesen helyre tette a volt közönségét is. Ami itt volt az a modern stoner: táncolható, néhol sötét és feszes pszichedéliát alkalmazó zene bonyolult, de a dallamosság és az ének könnyen érthetővé teszi.

Két éve elmaradt egy nagyon bereklámozott QOTSA-műsor Budapesten - a tracklist most tökéletes  volt az első magyarországi koncerthez. Voltak remek számok az újabb anyagokból és hallani lehetett például az Era Vulgaris és a Songs fot the Deaf nagy számait is - ezek nélkül a szerdai koncert nem is lehetett volna az, ami. És például pogó sem biztos, hogy lett volna. A szerdai csúcsprodukció előadói egyébként egy kaliforniai oázisból származnak. Értik a sivatagot.

*

A QOTSA megdicsőült, de milyen is idén maga a fesztivál? Kifejezetten jó, de drága és minden előre elkészítettnek tűnik. Természetesen egyáltalán nem érdemes meglepődni azon, hogy egy mainstream zenei fesztivál ma a nagyvállalati szponzorok által márkázott kikapcsolódási lehetőségekről és a mérnökien megtervezett díszletrendszerről szól– ez teljesen alap. A Volt viszont három éve még nem tűnt ennyire sterilnek. Akkor kicsit kisebbnek és szervezetlenebbnek látszott, ma pedig mintha elhoztak volna a nyugati határhoz egy Balaton Soundot más fellépőkkel és persze kicsit vegyesebb, rockosabb közönséggel. Minden díszes, minden zöld, minden magenta, mindenhol csúcsok és szalagok, fotelek. A corporate kultúra térhódítása nem rossz és persze magától értetődő, itt valahogy mégis meglepő.

A koncertek utáni bulik így összpontosulhatnak a bankkártya-szolgáltatók, likőrök és autómárkák alacsony minőségű zenét és kiszámíthatóságot kínáló kisebb helyszíneihez. Mindig itt fejeződik be a buli, ez a sztenderd. Többet akarunk? Elektronikus zene is volt szerdán, persze. Azért nagyot nem vállaltak: kicsit lakossági és nagyon unalmas kínálat, amely viszont hozza az elvárható minőséget. Borgore hozta a szokásosat: a szexista szövegekkel és kemény basszussal utazó izraeli dubstep-producer zenéje nem bonyolult (néhol kifejezetten buta), a mindennapokban nehezen szerethető, viszont kétségkívül hatásos. Egynek rendben.

A másik éjszakai technoajánlat az utóbbi években rendesen túlértékelt Paul Kalkbrenner öccse, Fritz volt és bizony túlteljesítette az elvárásokat. Remek technoelőadást hallhattunk, bár Paulhoz hasonlóan Fritz is sokszor talán túl lazára és nyugodtra veszi a figurát. Techno így nehezen üt. Az összkép mégis korrekt, pedig a szettet lezáró Sky & Sand lejátszása sokat nyom lefelé.

*

Ilyen a Volt 2013-ban, egy nap után. A fesztiválélmény végérvényesen csomagolt, porciózott és sokkal inkább szól egy jó búcsúról, mint bármiféle kivonulásról. Ez rendben is van így, mert az infrastruktúra és a szolgáltatások jók. A Volton a zenei felhozatal stílusa és minősége is vegyes, de a Queens of the Stone Age olyat tett le az asztalra, ami már nagyon hiányzott bármelyik fesztiválunkról. Csütörtökön Hurts-szel, Bonobóval és DJ Fresh-sel folytatódik!

---

A fotók a VOLT.hu koncertgalériából származnak. Készítők (a megjelenés sorrendjében): Mohai Balázs, Mohai Balázs, Szemerey Bence, Kálló Péter.